Időről időre találkozom keresőkkel. Akik jobbá akarnak válni, akik valamivé akarnak válni, akik valakivé szeretnének válni. Emlékszem én is sokat rengeteget foglalkoztam egy időben ezzel, most egy ideje már megállapodtam. 

Haladunk az Úton sokféle képpen, hol összeszorított fogakkal, hol önfeledt mosollyal, mindig máshogy. Rengeteg irányból probáljuk megközelíteni az élet értelmét, probálunk külféle módon jobbá jóvá lenni.

Sokszor vagyunk egyben, és sokszor szétesve. 

Nagyon jó, hogy vagyunk így, kereső állapotban, de sokszor nem vesszük észre, hogy épp célt értünk. Van, hogy megtaláltuk a helyünket, csak már annyira hozzászoktunk az örökös kereséshez, hogy nem jövünk rá, megtaláltuk a feladatunkat, ebben jók vagyunk, pörgünk tovább és újból szétesünk, miközben azt sem érzékeltük, hogy egyben voltunk.

Jó kusza lett ez, csak nemrégiben megismertem egy keresőt, aki csinál egy csomó klassz dolgot, és nem veszi észre, hogy ez a feladata, továbbra is ostrozza magát, hogy márpedig Ő nem elég jó. 

Pedig...